A felelős állattartás hét aranyszabálya

FELELŐSSÉG

Állattal együtt élni jó, tanulságos, sok örömöt és élményt jelent. E kapcsolatban a felelősség nagy szerepet kap, hiszen már a tervezgetés időszakában, az állat beszerzése előtt felelős döntést kell hoznunk, hogy bár vágyunk egy kedvencre, de megvannak-e a lehetőségeink és képességeink, hogy biztosítsunk számára mindent, amire szüksége lesz.

Meg kell vizsgálnunk a kérdést, miért is szeretnénk állatot tartani. A gyerekek kiskamaszkorig-kamaszkorig nem tudják egyedül ellátni kedvencüket, így a feladatok egy része a szülőkre hárul. Tehát csak akkor kell az állattartás mellett dönteni, ha ez a szülők vágya is. Fontos figyelni arra is, hogy a családból senki se féljen az állattól, vagy ne legyenek egészségügyi korlátok (allergia, asztma, stb.).

Minden állatnak szüksége van megfelelő lakhelyre (fekhely, kosár, akvárium, kalitka, terrárium, stb.), az igényeit kielégítő, jó minőségű táplálékra, egészségügyi ellátásra, és természetesen szeretetre, törődésre, gondoskodásra. Azonban a különféle állatfajták eltérő igényűek, így a választást befolyásolják lehetőségeink. Egy kutya folyamatos törődést igényel, naponta legalább háromszori sétáltatást, nevelést, gondoskodást, ez nagyobb kötöttséget jelent a gazdának például a nyaralás megtervezésekor is. Cserébe viszont igen intenzív kapcsolatot, hűséget, szeretetet, odaadást kap kedvencétől, igazi társává válhat, akivel rengeteg közös élményt élhet át. Más fajok beérhetik kevesebb törődéssel is (halak, teknősök), így elfoglalt vagy kiskorú gazdik társává válhatnak.

Ha eldöntöttük, hogy milyen állatot fogadunk otthonunkba, tájékozódnunk kell az adott fajta igényeiről, szükségleteiről, szokásairól. Ebben segítségünkre lehetnek szakkönyvek, a tenyésztő, az állatorvos, az egyesületek, ismerős gazdik. Fontos, hogy felkészülten fogadhassuk leendő kedvencünket. A tenyésztő segíthet kiválasztani a megfelelő kölyköt az alomból.

Saját fekhelyre, kuckóra van szüksége a kiskutyának vagy cicának, és lehetővé kell tennünk számára, hogy nyugalmat lelhessen, ha ide visszavonul.

A megfelelő mozgáslehetőséget is biztosítanunk kell kedvencünk számára, tehát, a szükségletek elvégzéséhez szükséges időn felül, legyen módja a szabad játékra, futkározásra mind a gazdival, mind a fajtatársakkal.
A felelősségteljes gazda közterületen pórázon sétáltatja kutyáját, és ahol szükséges, szájkosarat használ. Egy jólnevelt és jól szocializált kutyával tett séta nem okoz kellemetlenséget senkinek.

Halunk akváriuma, békánk, teknősünk terráriuma vagy madarunk kalitkája legyen elég nagy ahhoz, hogy az állat kényelmesen mozoghasson benne, egyes állatokat időnként ki is kell engednünk, hogy szabadon mozoghassanak, röpködhessenek.

A táplálék minőségét és mennyiségét úgy kell megválasztanunk, hogy kielégítse az állat szükségleteit, és ne legyen káros hatása. Az embereknek szánt ínyencségek (például a csoki) megbetegíthetik kedvenceinket. Az elhízás megelőzése is a gazda feladata.

Az egészség megőrzését az állatorvosnál tett rendszeres látogatásokkal biztosíthatjuk, a kötelező és az ajánlott oltások sokféle betegségtől védhetik meg kedvencünket, ugyanúgy, mint a külső és belső paraziták elleni kezelések. A rendszeres szűrővizsgálatok során már a kis eltérésekre is fény derülhet, az állatorvos tanácsot ad, hogyan előzhetjük meg a betegség kialakulását. A betegséget gyógyítása hosszadalmas és költséges lehet, erre mindenképpen számítanunk kell már az állat beszerzése előtt.

Az állatorvosi ellátáshoz tartozó feladatunk a "családtervezés", a nem kívánt szaporulat megelőzése. Ha nem kívánunk felelősségteljes, képzett, szakértő tenyésztőkké válni, mindenképpen gondoskodnunk kell a fogamzásgátlás megfelelő módjáról.
A gazda felelős állatáért annak teljes élettartama alatt. Gondoskodnia kell kedvencéről akkor is, ha életkörülményei megváltoznak. A magukra hagyott, boldogtalan kóbor állatok felelőtlen emberek miatt kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe.

A felelősség egyfelől arra vonatkozik, hogy kedvencünk jóllétéről gondoskodjunk, hogy tartalmas és boldog életet élhessen, másfelől arra is, hogy állatunk ne okozzon kellemetlenséget sem embertársainknak, sem más állatoknak. Az oltásokkal és parazitaellenes kezelésekkel nemcsak saját állatunkat védjük, hanem másokat is, hiszen ha egészséges, nem fertőz meg sem embert, sem más állatot.